5
1878-1933
Szerkesztő: Kaskötő István
A fej nélküli asszony

Ez a történet tulajdonképpen százötven esztendő előtt kezdődik, amikor Krucsay, Szabolcs vármegye alispánja, fejét vétette szépséges hitvesének. Krucsay uram öregember volt, a menyecske fiatal és tűzrőlpattant. Ez okozta, hogy a kegyetlen öreg egy napon fejvételre ítélte a saját feleségét. És hogy mekkora urak voltak azon időben az alispánok, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a világszép asszony fejét leütötte a hóhér. A gonosz öregember nevét pedig ajkára vette a népmese...
Régen volt ez, de Krucsaynét azóta sem felejtették el. Az idők pora csöndesen beszitálta alakját, bűnét, csupán szomorú halála maradott meg.
                                                                            tovább>>>
A boszorkány

Nyári éjszaka volt, és Iván egy régimódi falusi ház ambitusán üldögélve, az álmot várta.
A ház, amelyben Iván egy idős, de még mindig nem elég öreg hölgy vendégszeretetét élvezte, valamikor a múlt század elején épült, és amolyan falusi megszállóhelye volt egy gazdag grófi családnak, amelynek azonkívül még vagy két tucat kastélya volt. De Fedor grófnak akkoriban igen tetszett e ma már idős, de még mindig nem eléggé öreg hölgy, s egyszerűen neki hagyományozta a falusi házat... Általában a házban, és a ház táján minden hagyományozás révén jutott az idős hölgy birtokába.
                                                                           tovább>>>
Előhang egy kispörkölthöz

Ilondai – akiről valamikor Pesten borospalackokat, fodrászműhelyeket és férfikalapokat neveztek el – dolga végeztével egy józsefvárosi kiskocsmába járogatott, ahol azzal tetszelgett magának, hogy apránként megeszegette régi hölgyismerőseit, akik bizonyos okokból cserbenhagyták.
– Ma Szekond Irmát esszük meg – mond a bámulatos vendéglősnek, aki Ilondait (egykori főtisztet a pénzügyi hatóságnál, későbben nyugalomba vonult gavallért) kiszolgálta, mert étvágyassága akkor sem hagyta el Ilondait, amikor voltaképpen szakított az egész világgal.
                                                                            tovább>>>
Régi toronytetők között

Kedves, emlékszel-e a régi toronyszobára, ahol az éji mécs égett Szent Veronika képe alatt, és a szomszédban laktak az öreg harangok az ódon tornyokban?
                                             *
Szent Veronikán kívül ezek az öreg harangok voltak abban az időben egyetlen ismerőseink. Jobbról emelkedett a barátok vörösbarna sisakú tornya, és benne a három kis harang nekünk harangozott reggel, délben, este. És litániára.
Szép öreg torony volt ez. Én a barátok tornyát szerettem legjobban, mert egy pohos vén püspökhöz hasonlított, aki valamikor a középkorban háborúba megy az eretnek ellen, és ezért hadi süveget nyomott a fejére.
                                                                          tovább>>>
Kistrafikos, nagytrafikos

-"Kedves úr", nagyon szépen megkérem, hogy ne köszönjön nekem előre, mert engem köszönésével megzavar a gondolataimban, eltereli a figyelmemet talán egy bizonyos momentumról, amely éppen akkor jutott eszembe. Szórakozott leszek, mert arcába kell pillantanom, hogy ki is lenne kegyed. Kedves úr, azonkívül testileg is bizonyos fáradtságot okoz nekem, mert sietnem kell, hogy utolérjem önt a köszönésben, mielőtt fejére tenné a kalapot. Mert higgye el, Kedves úr, hogy még sohase bántottam senkit annyira, hogy hozzá udvariatlan legyek. Ha én egyszer valakihez udvariatlan volnék, azt nagyon szeretném, vagy nagyon gyűlölném. Sajnos, még ilyen, Kedves úr, nem fordult elő a praxisomban - mondá Zárdai.
                                                                           tovább>>>
A vén szamár születésnapja
I.
A megkedvesedés

Szent Mihályt az a betegség kínozta, amely korhelykedés után szokta meglátogatni az embert.
Nem a legkellemetlenebb betegség, pláne olyankor nem, ha az ember a kályha mellett üldögélve (a korhelykedés után jólesik a meleg), pontosan vissza tud emlékezni a két-három napos és két-három éjszakás dolgokra, amelyek nyomon követték egymást.
Igaz, hogy külön tudomány kell ahhoz, hogy az ember egyetlenszer se bóbiskoljon el, se a csárda, se a kocsi sarkában, amely egy másik csárdába továbbviszi; mindig nyitva tartsa a szemét, hogy vigyázza a körülötte lévő dolgokat, eseményeket, nótákat, adomákat s egyéb cifraságokat, amelyek ilyenkor a „megkedvesedés” idején jönnek ki igazándiban a cimborákból, de még az idegenekből is, akik a véletlen folytán darab időre a társaságba vetődtek, és elmondták magukból azt, amit a legkellemesebbnek tartottak embertársaik elmulattatásához.

                                                                           tovább>>>
Kattints a kép nagyítható.
Kattints a kép nagyítható.Kattints a kép nagyítható.Kattints a kép nagyítható.
Kattints a kép nagyítható.
Boldizsár István: Pipacsok.
A HÁROMSZOKNYÁS LÁNYOK

Ez a régi párizsi regénycím vándorol a képzeletemben, ha az utcára lépek, és az idei női divatot szemügyre veszem.
Mindnyájan azt hittük, hogy 1915-ben legfeljebb a kis varrónőknek, a női fodrászoknak és a kelmefestőknek lesz dolguk, akik feketére festik a tavalyi tavasz piros szoknyáit. És íme, észrevétlenül új, vagy legalábbis régen látott divat mutatkozik. Erzsébet királyné nyolcvanas évekbeli fotográfiáin láttunk hasonló hármasszoknyákat - ám akkor még turnérre volt szükségük a nőknek. És a háborús divat meglehetősen költséges, hisz igazság szerint egyetlen szoknyára sem volna szükségük mostanában a hölgyeknek, nem pedig mindjárt háromra. Ám ezen legfeljebb egymás között vitatkozhatunk, férfiak. A női gondolkozás, világfelfogás nem változik a világháború kedvéért. A múltkoriban egy cikkecskémet ezzel a kérdéssel fejeztem be: "vajon mire gondolnak a nők mostanában?" Egy tucat helyről jött rá a válasz:
Ruhára!
                                                                            tovább>>>
A RÉGI MAGYARORSZÁG KÍSÉRTETEI

Reggel, amidőn félrevonom a függönyt az ablakon, az ősi nádasok között oly ártatlanul terül el a Balaton, mint egy fehér farkát csóválgató juhászkutya. Pedig az éjszaka ismét nem hagyott aludni. Kitalált valamely új sóhajtozást, amelybe beleszőtte, mint egy rét színeibe, azoknak az asszonyoknak messzi hangjait, akik miatta özvegyek lettek. Minden éjjel más nótát, midőn a világos éjszaka lenyújtogatja a felhők közül szürkeharisnyás lábait. A tó elterül az éj könnyű lábainál, mint egy mulattató lovag, és sok ezer éjszakán nem fogy ki a mesemondásból. Tegnapelőtt szélnek bocsátotta vadlúdjait, hogy hintsék álmatlanságot okozó tollaikkal a környéket.

                                                                         tovább>>>
Szindbád ifjúsága és utazásai
Ifjú évek

A podolini kolostorban - gondolta magában egyszer egy őszes férfiú, éjszaka, ősz felé, odakint a háztetőkön ködből való kéményseprők jártak a nedves holdfényben - volt vagy van egy régi kép, a képen torzonborz ember, a bajusza boglyasan felfelé kunkorodó, mint a hősöké, a szakálla tömör és rozsdaszínű, mintha egy göndör hajú nő vöröslő hajából való volna, a szeme két karika, benne hosszúkás, világoskék szemgolyó, az arca pedig piros, mint a bor fénye napos téli időben a fehér asztalon: ez volt herceg Lubomirski.
Ki volt, mi volt a herceg, mielőtt kopottas, aranyozott rámák között elfoglalta volna helyét a régi kolostorban? - ez szorosan nem tartozik e történethez.
                                                                          tovább>>>
Női arckép a kisvárosban
Harmadik út

Esős tavaszi délután - a liget fái messzire ködben, árnyban úsznak, alkonyat felé Szindbádnak levelet hozott a posta. Hegyes, apró betűk, mint megannyi kanárikörmök a borítékon, odabévül fehér kartonlap, aranyozott sarkokkal, amilyen papiroson a grófnők vagy a nagyon szegény varrókisasszonyok leveleznek. A madárkakörmök e szavakat jelentették: Kedves Szindbád, harmincadik születésnapja alkalmából fogadja szerencsekívánatait Lenkének. - Szindbád kétszer-háromszor megforgatta kezében a levelet, megnézte a postabélyegzőt, egy felsővidéki városka neve a bélyegen, megnézte az aláírást, és mert nem volt feledékeny ember, egyszerre mindenre emlékezett.
                                                                            tovább>>>
AZ ASSZONYT AZ ÖRDÖG TALÁLTA KI.

Estefelé egy sárgakabátos, vadászkalapos úri ember jött a házba, a ki vörös-barna macskanadrágja alatt gombos sarkantyút viselt. Álmos, lompos vizsla ballagott a nyomában és már messziről kiáltotta a filagóriában időző Viczkynének:
- Csókolom a kezedet, Zsuzsi.
Ki lett volna más a vendég, mint a jókedvű Zathureczky, a ki a következő problémával állított be:
- Mióta vénülök, - kezdte letelepedve egy kerti székbe és vizsláját lábához parancsolta, - néha eszembe jut a halálgondolat... Kujk, Vanda! Csiba! Meglátszik, hogy kuvaszvér került beléd, Vanda... Tehát ma is eszembe jutott a halál és arra gondoltam, hogy vajjon hol fogom fáradt testem megpihentetni. Én mondhatom nektek, igen nagy zavarban vagyok azóta. A mi családunknak ugyanis épen négy darab familiáris kriptája van. Van egy sírboltunk Zathureczken, van Rajtón. Az anyám révén Megyaszón is volna helyem. De jussom van Szent-Imrében is. Hogy fogok én megpihenni. Melyiket válaszszam a négy közül? Egész nap ezen gondolkozom

                                                                          tovább>>>

A ferencjózsef-kabát

Vadkerti tanár és költő holta után is reggel hét órakor borotválkozott.
Akkor jött a sánta borbély - igaz, hogy borbélyhoz nem illő kopogást végezvén a vaslábával -, levette Vadkertiről a lepedőt, amellyel éjszaka be volt takarva, mondjuk: a kíváncsi tükör vagy a félelemben égve hagyott lámpa miatt. A borbély beszappanozta a holt ember szakállát, és megberetválta, mint mindig. Igaz, hogy a borbély elszemtelenedett az utóbbi időben, mert hiszen beteg emberrel szemközt mindenki megenged magának bizonyos előnyöket, az orránál fogta Vadkertit, amíg beretválta, de végre elkészült munkájával.
- Ha nem temetik el hamarosan - mond a borbély fontoskodva -, még egyszer meg kell beretválnom, mert a holtaknak gyorsan nő a szakálluk.
                                                                          tovább>>>
Úriember nem tér vissza a másvilágról

A "jócsaládok" történetében is előfordulhatnak rejtélyes dolgok. Ilyenforma rejtélyes dolog volt például P. Elemér eltűnése, aki az 19..-iki esztendő egy nyári napján eltűnt vidékünkről. Maradtak utána ugyan bizonyos bélyeges papirosok emlékezetbe, de csak a mindenkori rosszakarat találhatott összefüggést a bélyeges papirosok és P. Elemér eltűnése között. P. Elemérné született Ny. Ilona egy esztendő múlva síremléket emelt a kertjébe az eltűnt férjének. Igaz, hogy csak olcsóbb fajta márványból, de a síremléknek olyan környezete volt, hogy azt bármely holt ember megirigyelhette volna. Az örökzöldek mellett bús fenyőfák is ábrándoztak itt. Szomorú bokrokban fülemilefészkek rejtőztek.
                                                                           tovább>>>
EGY MŰVÉSZ ÉLETÉBŐL

Zemplényi Tivadar, akinek gyűjteményes kiállítása holnap megnyílik a Szépművészeti Múzeumban, kopasz, csendes, takarékos férfiú volt, amíg élt, gyalog járt Pestről Budára, a kávéházban teát vacsorázott, megforgatta a krajcárkákat, s így bizonyos polgári jólétben sikerült meghalnia. Amíg élt: egy kötelességet ismert, a festegetést. Évtizedeken át komolyan, rendszeresen, szent áhítattal dolgozott, mert belső meggyőződése volt, hogy azért kapott helyet a földön, Budán, a Fehérvári úton, hogy mindent jól megnézzen, ami útjába akad, s aztán lepingálja. Festett besnyői búcsúsokat, balatoni parasztokat, csavargókat, tájképeket, szenyórákat, budai úrnőket.
                                                                        tovább>>>
Téli hadjárat

Ajánlom a nagyvilági vásáron elbámuló, csöndes,    
szemérmes magyarnak, akit birokversenyre szólít föl a cifra komédiás...

Az élet barátságtalan és hűvös, régi színdarab; a háború, amely ha talál fiatalon és heves vérmérséklettel sok esztendővel előbb, bizonyára megtette volna a magáét életmódom, gondolkozásom, világfelfogásom és keserves kedvem megváltoztatására. A biedermeier bútorok és képek helyett hadi szerekkel díszíteném házam. A háború most már nem olyan, amint a meséskönyveink, a hagyományaink mondották.

                                                                            tovább>>>
.....
<<<Vissza a tartalomjegyzékhez.